206 éve, 1800. január 11-én Szimőn, Komárom megyében született a villanydelejes forgony feltalálója, a hazai kísérleti fizika atyja,  fizikai, kémiai és matematikai szókincsünk megújítója és minden kiskocsma alapvető tartozékának tartott szíkvíz ipari előállításának megtervezője, Jedlik Ányos bencés tanár, a Királyi Magyar Természettudományi Társaság egyik alapítója. A tovább után a fröccsről lesz szó és a filmbejátszás is ehhez kapcsolódik...

A nagyszombati, majd a pozsonyi gimnáziumban tanult. 1817-ben lépett be a Szent Benedek-rendbe, tanulmányait Pannonhalmán fejezte be. 1822-ben doktorált bölcsészetből, 1825-ben áldozópap lett. Előbb öt évig tanított fizikát Pannonhalmán, majd a győri gimnáziumban, a pozsonyi királyi akadémián, 1840-78 között pedig a pesti tudományegyetemen, 1863-64-ben az egyetem rektora is volt. 1826-ban szódavízgyártó gépet szerkesztett, s ennek volt köszönhető az első szikvízüzem létesítése. 1845-től az addig használt latin nyelv mellett elkezdték a magyar nyelvű oktatást is, amihez a természettudományok terén hiányoztak a magyar műszavak. Czuczor Gergely és Kazinczy Ferenc felkérte őt új műszaki szavak alkotására. Tőle származik például a merőleges, tehetetlenségi nyomaték, eredő erő, dugattyú, hullámtalálkozás kifejezés, fizikai, kémiai és matematikai szókincsünk jelentős része tőle ered, s részt vett az első német-magyar tudományos műszótár szerkesztésében is. 1850-ben jelent meg A súlyos testek természettana című tankönyve. Szabadságharc alatti magatartását nehezen bocsátották meg neki. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban választotta tagjául.

Ő készítette az első tisztán elektromágneses hatás alapján működő elektromotort, a "villanydelejes forgonyt". Legjelentősebb munkája az "egysarki villámindító", az első unipoláris gép, s ezzel való kísérletezései során fedezte fel a dinamó-elektromos elvet - hat évvel megelőzve ezzel Siemenst. A közzétételt azonban elmulasztotta, ezért világszerte Siemenst tekintik a feltalálónak. "Csöves villámfeszítő"-je a feszültségsokszorozó lökésgenerátorok előfutára volt, ezzel 50 cm-es elektromos ívet tudott létrehozni. Jedlik által szerkesztett dinamó">E találmányáért, Siemens javaslatára, az 1873-as bécsi világkiállításon a Haladásért-éremmel tüntették ki. Úttörő jelentőségűek voltak fénytani rácsokkal folytatott interferencia-kísérletei is. Keveset publikált, munkásságának jelentőségét azonban így is felismerték - elsősorban Eötvös Loránd.

Győri nyugdíjas éveiben is főként a nagyfeszültségű eszközök szerkesztése felé fordult figyelme. 1878-ban kérte nyugdíjazását, s akkor katedrájától is megvált. 1868-ban királyi tanácsosi címet kapott, 1879-ben pedig a vaskorona-rend harmadik osztályának lovagja lett. Visszament a pályáját elindító Győrbe, s ott is halt meg 95 éves korában 1895. december 13-án. A győri köztemetőben lévő bencés sírba temették, később a város díszsírhellyel tisztelte meg.

A szóda felfedezése

Vermelt fagyos, spriccer, spricc, fröccs, alkoholos üdítőital…hívták már ezt az italt sokféleképpen, de egy biztos, mióta Jedlik Ányos nagyszerű találmányával megadta a lehetőségét annak, hogy szódavízzel (höbörgő vízzel) higítsuk a bort, és amíg még nem terjedt el ily széles körben a jéghideg coca-cola, eleink esős őszi délutánokon, hideg téli estéken, langyos tavaszi reggeleken, vagy a nyári rekkenő hőségben egyaránt szívesen fogyasztották ezt a tiszta, valóban hűsítő alkoholos italt. Ott van mindennapjainkban: baráti beszélgetéseink, családi összejöveteleink, vad mulatságaink kísérője a fröccs. Hogy miért is találta fel Jedlik itt, a Széchenyi tér tőszomszédságában a szódavizet és a fröccsöt, arról, szóljon Horváth Árpád: A Dinamó regénye című könyve. Az előzmények összefoglalásához tartozik, hogy Győr környékén nem volt ásványvíz, vagy borvízforrás, de ahol volt, pl. Balatonfüreden, ott Jedlik is élvezettel tette csípőssé, azaz pezsgőszerűvé borát. Az 1800-as évek elején a borvizet még nem tudták olyan jól lezárva szállítani, hogy a ne büdösödött volna meg és ment volna el belőle a buborék. Ez indította arra Jedliket a Győr környéki borvízmentes vidéken, hogy kikísérletezze, annak gyártását. Ugyan nem ő volt az első, de ő volt aki nagyüzemi technológiát dolgozott ki. A gyártóüzemet elkészülte után – 1843-ben – átadta unokaöccsének. A szódavizéről 1841 szeptember 6-án a következőket mondta Pozsonyban: „…Ezen víz nagyobb mértékben bírja magában tartani a szabad szénsavat, mint az, mellben a szénsavon kívül még többféle sók is feloldvák; s ezért azon csipőssége, mellyet a pezsgő borban kedvelünk, nagyon kielégítő… (Itt köz tapasztalásául az említett vízből poharak töltettek.) Érdemes lehet ezen víz azon személyekre nézve, akik borral élvén, szomjúságuk oltásakor az említett pezsgői csipősséget éldelni kivánják.” Mindebből jól látszik, hogy Jedlik tisztában volt találmány borkultúrára való jövőbeni hatásáról, bár alapvetően mégis tévedett, mert ő pezsgőt akart utánozni, míg a fröccskultúra – ugyan az ő indításával -, de más – önálló - irányt vett és ma már senkinek sem a pezsgő jut az eszébe a szódás borról. Önálló ital, a FRÖCCS lett belőle. Tévedése ellenére minden tiszteletünk Jedlik Ányosnak és emlékezetére igyunk meg egy hűs fröccsöt munkálkodásának falai tövében. A jövőben a fröccs legyen nyíltan is nemzeti jelképünk, hungaricumunk, amely szervesen a városhoz köt bennünket. És ne feledjük megnézni a bencés gimnázium földszintjén lévő Jedlik kiállítást sem.

 Az MTV műsora a témában: (pörgessünk 40:23-hoz)

Linkek a cikkhez:

Könyvajánló:

Ferenczy Viktor: Jedlik Ányos élete és alkotásai. Győr, 2000.